Hogyan tanulnak a gyerekek

Akinek kicsi gyereke van, az tudja, hogy a gyerekek az alapvető dolgokat – járni, beszélni, a világban tájékozódni – “maguktól”, természetesen tanulják meg. Nem szükségek őket tanítgatni, a kezüket fogva “járatni”, hangokat mondogatva ismétlésre buzdítani őket, vagy elmagyarázni, hogy mire való a távirányító.

A gyerekek tanulógépek. A saját érdeklődésüket követve, utánzással és felfedezéssel tanulnak. Megfigyelik az őket körülvevő világot, a felnőtteket, a többi gyereket, és ha valamit érdekesnek találnak, azt leutánozzák.  Addig próbálgatják, amíg sikerül, majd kitartóan gyakorolják az új ismeretet. Vagy felfedeznek. Próbálgatják, mire jók a testrészeik, a világban fellelhető dolgok, felismeréseik lesznek, megbizonyosodnak róla, hogy jól figyelték e meg a dolgot, gyakorolják, újra csinálják, és újra, és újra. Vagy csak egyszer, de már akkor is tudják.

Ez nem változik nagyobb korukban, sőt, optimális esetben felnőttkorukban sem! Az a sok erőfeszítés, amivel óvodában, iskolában, intézményes kereteken belül találkozunk, esetleg szülőként magunk is teszünk annak érdekében, hogy a világ működését elmagyarázzuk, megmutassuk a gyereknek, és őt kompetenssé tegyük benne, majdnem mind fölösleges. Elég lenne ingergazdag környezetet teremteni, megfigyelni, mi érdekli épp őket, és biztosítani a szükséges forrásokat, eszközöket ahhoz, hogy maguk jussanak hozzá az tudáshoz.

Ez eleinte nem tudatosan történik. A tanulás legjobb módja a játék. A gyerekek, ha hagyják őket, nem csinálnak semmi mást, csak naphosszat játszanak. Játék közben megfigyelnek, utánoznak, elméleteket gyártanak, kipróbálnak, elbuknak, újrapróbálják, döntéseket, hoznak, kockáztatnak, hibáznak, és megosztják egymással, amit épp megtanultak. John Holt így ír erről:

“A gyermek kíváncsi. Szeretné megtalálni a dolgok értelmét, szeretné kitalálni, hogy hogyan működnek, szeretné érteni, és irányítani önmagát és környezetét, szeretné azt tenni, amit a körülötte lévő emberek tesznek. Nyitott, befogadó és fogékony. Nem zárkózik el az őt körülvevő különös, zavaros, bonyolult világtól. Alaposan és élesen megfigyeli, megpróbálja magába fogadni. Kísérletező kedvű. Nem egyszerűen csak megfigyeli a körülötte lévő világot, megkóstolja, megérinti, felemeli, elgörbíti, és néha eltöri a tárgyakat. Ahhoz, hogy megértse, hogyan működik a világ, aktívan részt vesz benne. Merész. Nem fél tőle, hogy hibázik. És türelmes. Rendkívül nagy mennyiségű bizonytalanságot, zavart, tudatlanságot és feszültséggel teli várakozást képes elviselni. Nem akar minden helyzetben mindent azonnal megérteni. Elvárja, és képes rá, hogy kivárja, amíg a megértés elérkezik hozzá, még akkor is, ha ez rendszerint csak hosszú idő elteltével következik be.” (Bővebben: http://www.foti-peter.hu/how_children_learn.html )

Oktatáskutatók összeállítottak egy tanulási piramist, ami azt mutatja, hogyan tanulnak valóban hatékonyan a gyerekek. Az intézményekben alkalmazott frontális oktatási mód a legkevésbé hatékony, míg az előbb emlegetett, tapasztalati úton szerzett ismeret az egyik leghatékonyabb.

pyramid

Bízzunk a gyerekben! Az az ősi program fut benne, hogy a világhoz elég jól adaptálódjon a túlélésért. És ez napjainkban nem fog kimerülni abban, hogy táplálékhoz jusson. Megtanul majd mindent, ami ahhoz kell, hogy boldog, sikeres felnőtt legyen. Mindent a hódokról. Vagy fotózni. Vagy főzni. Vagy alkalmazásokat fejleszteni. Esetleg mindent a kvantumfizikáról. A mi feladatunk csak annyi, hogy példát mutassunk, hogyan érdemes élni, és segítsünk neki hozzájutni minden létező forráshoz és eszközhöz azzal a dologgal kapcsolatban, ami őt érdekli.

Amikor kreatívkodni hívjuk őket, akkor is arra érdemes figyelni, hogy a gyereket a saját érdeklődése vezesse. Ha csak maszatolna a festékkel, engedjük meg neki. Ha az őszi faleveleket inkább apró darabokra tépné ahelyett, hogy csodaszép girlandot fűzne belőle, hagyjuk. Akkor most épp erre az ismeretre, tapasztalatra van szüksége. Ha mást terveztünk, semmi gond. Engedjük el az elvárásainkat, az előfeltételezéseinket. Nem baj, ha nem lesz kézzelfogható, a falra kitehető eredménye a tevékenységnek. Az eredmény maga a tapasztalás, amit a gyerek a folyamat során szerez. Ehhez pedig fontos, hogy a gyerek örömmel csinálja.

img_7722

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s