Csavargásaink során irdatlan mennyiségű levelet gyűjtöttünk a fiúkkal. Már régóta ki akartam próbálni a levélnyomdát, és mivel sikerült beszereznem egy doboz neonszínű festéket és egy csomó szép árnyalatú színes papírt, kihagyhatatlan volt a levélfestés.

Annak érdekében, hogy tartósak maradjanak a levelek, én zsírpapír között át szoktam vasalni őket. Ettől kicsit merevek lesznek, és ehhez a projekthez jól jött, hogy van tartásuk. Viszont lehet, hogy részletgazdagabb eredményt kaptunk volna, ha friss, puha levelekkel dolgozunk.

Hozzávalók:

• színes papír
• falevelek
• neon festék
• ecset
• papírtörlő

A fiúk az ecsettel felvitték a festéket a levél belső, erezett felére, majd rányomták azt egy papírra, papírtörlővel rásimították, majd óvatosan levettük a levelet, és voilá! Kész a mű.

A festésnél arra érdemes figyelni, hogy jusson festék a levél minden pici részletre, a kis cikkcakkokra a szélén, és a szárára is, mégse legyen rajta túl sok festék, mert akkor nem látszik jól a levél mintázata, és csak egy nagy festékpacát kapunk. A kevés festéktől meg nincs mit rányomdázni a papírra. Persze, ne felejtsük el, a legfontosabb, hogy a gyerekek élvezzék a folyamatot, úgyhogy nem kell tökéletességre törekedni.

Mi 80 grammos papírt használtunk, ami túl vékony volt, a levelek körvonalainál ráncos lett. Szebb lesz a végeredmény vastagabb papíron. Ha komplementer színeket használunk – piros papírra zöld festéket, narancsra kéket, lilára sárgát nyomunk -, látványosabb az eredmény, de más színpárokkal is érdemes játszani.

Nálunk valamiért minden festés azzal végződik, hogy a gyerekek a szem előtt lévő szabad testfelületeik – jellemzően a kezük és karjuk, nyáron a lábuk is – egészét bekenik festékkel. Az ujjaikkal, a bőrükkel akarják érezni a festék textúráját, és élvezettel simogatják magukra vastagon a különböző színeket. Régebben, amikor még csak ujjfestékkel játszottunk, nem zavart. Most, amikor többnyire élénk színű akrillal dolgozunk, kicsit jobban aggaszt, hogy vajon hány perc alatt mennyi szívódik fel a bőrükön keresztül az akril festék ártalmasabb összetevőiből. Mégis, azt gondolom, jobb, ha hagyom őket ezt is megtapasztalni, mint tiltással blokkolni bennük a kísérletező kedvet. Pár perc alatt úgyis nyakig festékesek, és akkor mehetnek a vízbe ázni. Ezért aztán minden festés végén a kádban kötnek ki, és amíg pancsolnak, van időm lemosni az eszközöket és eltakarítani a romokat.