Egy barátnőm kérdezte pár napja, milyen kreatív tevékenységet javasolnék neki a gyerekekkel karácsonyi ajándékot készíteni, de olyat mondjak, ami nem túl macerás. Az egyik ajánlatom a tobozfestés volt. Kevés hozzávaló, semmi előkészület, nagy móka, és a végén szép termék.

Ez a fajta tobozfestés process art, azaz folyamatművészet. A wiki ezt írja róla: “A process art … az anyag belső tulajdonságait használja fel, az anyag mozgásaiban lévő tulajdonságokat metaforikusan értelmezi. Az alkotás folyamatán van a hangsúly. A természet hozza létre a műveket, roncsolja, változtatja őket. A harmadik dimenzió mellett megjelenik az idő is. Az anyag közvetlen, aktív, időbeli párbeszéde hozza létre a művet. A kész, befejezett műalkotás helyett ebben az irányzatban az idő láthatóvá tételéért folyik a küzdelem.”  Ezért a gyerekek számára, akik mindig a jelen pillanatban élnek, ez legideálisabb művészeti forma.

Mi sem hagytuk ki. Előszedtük a tobozainkat – egy részüket a sétáink során gyűjtöttük, párat meg a kertben szedtünk. A legnagyobbakat nem dobtam be a közösbe, azokat kincsként őrzöm. 20-25 centis, mesebeli tobozok, Portugáliából hoztam őket, ahol házi kenyerest sütöttünk egy néninél vidéken, és ők ilyen tobozokkal fűtötték a kemencét. Zsákszám állt náluk a kemence mellett,  mint idehaza vidéken a szőlővenyige. De vissza a tobozfestéshez.

Hozzávalók:

• tobozok
• dobozok
• akrilfesték
• papír
• olló

Elővettem pár papírdobozt, fehér papírt vágtam az aljukba. A fiúk festékpacákat nyomtak a papírra a doboz alján. Volt, aki két színt kombinált, volt, aki sokkal többet. Figyeljünk, hogy ne használjanak túl sok festéket, mert úgy a festék súlya miatt csúszkálni fog a papír a doboz alján, és a toboz is beleragad.

Most jön a legjobb rész! Beletettünk egy vagy több tobozt a dobozokba, és a fiúk elkezdték rázogatnia, forgatni, hogy a tobozok táncot járjanak a festékben. A kicsik hamar késznek nyilvánították a festékes tobozokat, és leléptek, de a nagy sokáig játszott vele. Újabb színeket adott hozzá, újabb tobozokat forgatott meg, rázogatta, végül már feldobálta őket. Persze, nem úsztuk meg, az asztalra is kipottyantak, a végén pedig már a padlón gurultak a festékes tobozok. Ezen a ponton gondoltam azt, hogy jobban jártunk volna temperával, mivel az vízben oldódik, az akril pedig nem.

Az egyik adagba csillámport is szórtam, de semmi értelme nem volt, mert a festék elnyelte a csillámot. Azt inkább a végén érdemes rászórni, ha valaki szeretne.

Szuper az egész folyamat. Vicces rázogatni a tobozokat a dobozban, nézni, hogyan ütköznek össze, klassz figyelni, hogyan borítja be lassacskán a festék a tobozt, hogyan rétegeződnek egymásra a színek, milyen foltokat hagy a toboz a papíron és a doboz oldalán, milyen lesz a festék textúrája a papíron. A nagyobbik fiam pár órával később már érdeklődött is, mikor festünk újra tobozt.

Száradás után egy dobozba rendezgettem. Odavagyok érte! Jó lesz karácsonyi dekornak. 🙂

Update: elkészült a lányos szekció is Dorka jóvoltából. Mesebeli arany, türkiz-menta, és narancs-pink kombinációja.