A karácsonyi őrületben alig maradt időnk leülni egy kicsit alkotni. Amikor akadt pár óránk egyedül, csendben, otthon, akkor a füzérfestésbe fogtunk bele. Sokrétű tevékenység, lehet benne hajtogatni, vágni, rajzolni, festeni.

Hozzávalók:

• színes papír
• ceruza
• olló
• fekete filctoll
• festék
• ecset

A3-as papírt használtam, hosszában kettévágtam (az autókhoz háromba), majd harmonikaszerűen összehajtogattam. Megrajzoltam a kontúrokat a vágáshoz. Lenyisszantottam a csücsköket, és szétnyitottam a harmonikát. Minden egyes fenyőre, házikóra és autóra mást rajzoltam.

Úgy az igazi, ha ezeket a fázisokat is a gyerekekre bízzuk. Nálunk mégis én csináltam, mert tartottam tőle, hogy ha a fiúkra hagyom, mire a festéshez érünk, elfáradnak. Igazam is lett, az autókra már nem marad energiájuk.

Utána jön a festés. Akrillal festettük – temperával is lehet, vagy akár vízfestékkel -, mert a kölykök szeretik kinyomni a tubusból, és jól néz ki, amikor a sűrű festék színeit keverik és egymásra festik. Vince imádja a tubusból kinyomni, “egyedül!”, kiabál rám, ha én szeretném kiadagolni a festéket. Így, persze, jóval több fogy, mint kellene, de nem akarom megfosztani az élménytől, hogy egyedül válassza ki a színeket, nyomogassa a tubust, és sikerüljön magának létrehoznia a palettáját.

Jó látni, hogy a kicsi és a nagy mennyire másképp festenek. Vince épp csak nyomot hagy a papíron, megjelöli, ráfest erre is, arra is, kerek mozdulatokkal, mondja is közben “csigabiga”, Borisz pedig minden objektumhoz más színt választ, és kérlelhetetlenül befedi festékkel az összes felületet.

Száradás után még filctollal vagy effekt-tollal újrarajzolhattuk volna a mintákat, és fehérrel fröcskölhettünk volna rá hóesést, de ez már sok lett volna egyszerre. Talán egy második fázisban megcsináljuk.