Jajj, ez de jó móka! A fröcskölős festést imádják a kölykök, és én is, mert csak kézbe kell adni az eszközöket, és már mehet is az alkotás.
Hozzávalók:
- papír
- vízfesték
- ecset
- üveg a víznek
- stencil (készen kapható hobbiboltokban, de könnyen készíthetünk otthon is – csak rányomtatjuk egy vastagabb papírra a választott sziluettet, és kivágjuk. Úgy is lehet, hogy dekorkéssel óvatosan kivágjuk a közepét, de úgy is, hogy körbevágjuk; mindkét esetben szép végeredményt kapunk majd.)
- ragasztószalag
- valami, amihez az ecsetet hozzáütögetjük – ez lehet egy építőkocka, egy másik ecset, vagy bármi, ami kéznél van. Borisz előbb egy bútorlábat használt, de azt nehéz volt tartania, így végül evőpálcikával dolgozott.
- alátét (na, ez itt fontos, de talán még jobb lenne festőfóliával körberagasztani a helyszín öt méteres körzetét!)
A stencilt ragasztószalaggal rögzítettem a papíron. Igen, pillangóst, nincs mit tenni, a fiúk odavannak a pillangókért.
Aztán Borisz nekiállt kitapasztalni, mennyi festék, mennyi víz keveréke optimális ahhoz, hogy az ecsetet az evőpálcikához ütögetve szép festékpöttyöket kapjon. Azt is izgalmas kikísérletezni, hogy melyiket milyen szögben kell tartani a papírhoz képest, hogy pont oda fröcsköljön, ahová szeretne.
Újabb és újabb színeket kevert, végül késznek nyilvánította a művet. (Alátét ide vagy oda, az asztal addigra már masszívan, a függöny közepesen volt összefröcskölve.)
Később, levezetésképp, gyártott egy monokróm halacskást. Itt már dőlt a víz mindenből, úgyhogy ez egy kicsit megfolyt. Mielőtt felkelt az asztaltól, megígértette velem, hogy este is fröcskölhet.
Nekem legjobban a mester keze tetszett. Most úgyis menő a vízfesték-tetoválás, talán le sem mossuk.
