A sült kövek festéséből már tudjuk, hogy a zsírkrétának jót tesz a meleg. Most kipróbáltuk, mit szól a hajszárítóhoz. Állati látványos a folyamat, és a végtermék se rossz.

Hozzávalók:

• festővászon
• zsírkréta
• ragasztószalag
• hajszárító
• alátét

Elővettük a zsírkrétáinkat, és a meleg színektől a hidegek felé haladva kiraktuk őket a vászonra, majd ragasztószalaggal rögzítettük. A keskeny karácsonyi dekortapasz kevésnek tűnt, ezért egy széles csomagolószalaggal még ráerősítettem.

Leterítettünk egy nagy papírt a padlóra, a konnektor közelébe. A vásznat a ráragasztott zsírkrétákkal nekitámasztottuk egy szék lábának, majd elkezdtük hajszárítózni. Itt rögtön kijött egy hiba, amit elkövettünk. Vékonyabb és vastagabb zsírkrétát is felragasztottunk, és a vékonyak azonnal kicsusszantak a ragasztószalag alól. Szóval, érdemes azonos vastagságú zsírkrétát használni.

Lassan kezdett el olvadni, de amikor már elég meleg volt, akkor szépen folyamatosan csöpögött. Érdemes egyszerre egy szegmenst melegíteni, majd ha már elég szépen megfolyt, akkor váltani egy másikra. Ha folyamatosan mozgatjuk a hajszárítót a zsírkréták előtt jobbra-balra, akkor nem tud egy-egy darab egyszerre elég meleget kapni, és nem indul be az olvadás.

Attól függően, hogy milyen szögben tartjuk a hajszárítót, elfújhatja a festéket oldalirányba, illetve csúnyán fröcskölhet is, ezért mindenképp használjunk alátétet – nagyméretű papírt, védőfóliát, használton kívüli lepedőt. Nem hátrány, ha a forró, olvadt zsírkréta nem fröccsen a gyerek kezére, ezért figyelmeztessük, hogy csak tartsa a hajszárítót, és ne tegye a kezét sem a meleg levegő elé, sem a csöpögő zsírkréta alá, sem a vászon közelébe.

Amikor már belejöttünk a technikába, igazán zen élmény volt az egyenletes búgásban bámulni a jégcsapként olvadozó szivárványt.

Mikor kész lett, leszedtük a maradék zsírkrétát meg a ragasztószalagot, és a fehéren maradt részre még ráfújtam egy kis színt a vászonról.