A gesztenyézést évek óta nagyon szeretjük. Elindulunk a két jól ismert gesztenyefához dobozokkal, kosarakkal felszerelkezve, és a fiúk kitartásának megfelelően több-kevesebb gesztenyével térünk haza. Idén egy alkalommal szakadó esőben gesztenyéztünk – akkor csak egy-két maréknyit -, majd egy szép, napsütéses napon ipari mennyiséget gyűjtöttünk.

Beszereztem a Tchibo gesztenyefúróját is, de nehéz még a fiúknak a kézi gesztenyelyukasztás, így azt inkább diótörésre használják.

Nem szeretem az eredményorientált alkotást a gyerekekkel, amikor az óvónéni, szülő a megmondja, mit, hova, hogyan. Inkább azt preferálom, hogy ők maguk találják ki, mihez kezdenek az elérhető forrásokkal, és élvezzék a folyamatot, mindegy, mi lesz az eredménye. Ez a process art. A fiúk a gesztenyefigurák helyett most a nagyon egyszerű, mégis látványos gesztenyefestést választották. Semmi előkészület, még ecsetet sem kértek, csak nekiálltak a hegyes végű tubusos festékkel.

Bár egy doboznyi kiegészítőt is odatettem, abból csak Borisz mazsolázott, ő is leginkább a szemekre kattant rá.

Az apukájuk viszont nagy lelkesedéssel alkotott meg egy kedves gesztenyepárt, amikor meglátta, hogy tele az asztal jól felhasználható eszközökkel és kiegészítőkkel.

Jövőre talán már a fiúk is megpróbálják a figurákat, addig is, ilyen szép őszi dekorációnk lett.